zene: Bródy János vers: Juhász Gyula

Mese

Egy világvégi házban világszép lány lakott
Világvégére néztek ott mind az ablakok

Nem járt előtte senki, nem látott senkit ő
Az Óperencián túl megállt a vén idő

A világszép lány nézte a csillagos eget
Tavasz táján szívében valami reszketett

Hajába rózsát tűzött, valakit várt nagyon
De csak a csillag nézett be a kis ablakon

S a csillag oly közömbös, hideg és halovány
Hiába várt örökké a világszép leány