zene: Vörös Andor-Pomázi Zoltán vers: Krecsmáry L.

Hát nem érdekes?

Két füle van a fazéknak,
mégis süket szegény.
feje van a csizmának, de
nincsen haj a fején.

Nyelve van a cipőnek, de
nem felel a szóra,
s nem érzi az illatokat,
hiába van orra.

S hasztalan van a szőlőnek
ki tudja, hány szeme,
akármilyen erősen néz,
semmit sem lát vele.

Négy lába van az asztalnak,
s mégsem táncol tvisztet,
háta, oldala a hegynek,
amely sosem viszket.

A kabátnak ujja van, de
köröm nincsen rajta,
a fésünek foga van, ám
hiányzik az ajka.

Nem társalog a kemence,
hiába van szája,
és nem köthet nyakkendőt
az üveg a nyakára.

Nem fordul az utca sarkon,
bár van neki sarka,
s nem döf le az eke senkit,
hiába van szarva.

S hiába van tolla minden
kacsának és lúdnak:
én írom e verset, hisz ők
még ennyit sem tudnak.