zene: Móricz Mihály vers: Zelk Zoltán

Kis mese a nincs-erdőről

Nincsen fája, nincsen bokra,
mégis erdő és susog,
puha lombokon alusznak
mogyorószin mókusok.

Nincsen-fákon száz nincs-mókus,
nincsen fűben fekszem én,
szerelemre, boldogságra
nincs-erdőben leltem én.

De boldog lehetnék itten,
de hajnalban négy madár
csőrébe fogja az erdő
négy sarkát és tovaszáll…

Hull a könnyem, de szívemben
rezeg, búg még a derü
s olyan édes gyerekhangon,
mint a nádi hegedű.