zene: Bródy János vers: Ismeretlen ismerős Bródy János

Ismeretlen ismerős

Ki tudja, honnan érkezett egy téli éjszakán
És az is lehet, hogy találkozásunk véletlen csupán
Én mégis azt hiszem, hogy vártam rá nagyon
Ha nem jött volna, másként szólna most az én dalom

Szívem mélyén elhervadt már minden virág
De megtanultam, mit jelent egy igazán jó barát
Ha bajban vagyok, elég az, ha rágondolhatok
Hisz nélküle már nem lehetnék az, ki most vagyok

Azóta minden mosolyban már ő nevet felém
És nem hagy engem el, akárhol járok, a remény
Azóta mindig őt látom, ha csillognak a szemek
És úgy érzem, hogy rá hasonlít minden gyerek

És azt hiszem a szívünkben, ha nyílna még virág
Boldogabb és szebb lehetne az egész világ
Ha véletlen találkozunk, egy mosoly legyen a jel
Hogy ismeretlen ismerősként búcsúzunk majd el

Azóta minden mosolyban...
S mindenhol csak őt látom