zene: Bródy János vers:

A napsugár

A napsugár, ha vidáman ébred beköszön az ablakon
Felhőtlen tiszta arccal mosolyog az ágyamon
Jó reggelt kívánok – mondja, s nevetve szemembe néz
Gyerünk gyorsan, ugorj az ágyból, vigyázz, hogy el ne késs

A tükör szélén táncra perdül, kibontja sok színét
S a szobám falát körbejárja szivárványt szórva szét
A porszemek életre kelnek s a levegő felpezseg
s valahogy minden arra vár, hogy én talpon legyek

Ó, napsugár, ó, napsugár én szeretlek nagyon
Jöjj el hozzám minden hajnalon
Ó, napsugár, ó, napsugár én szeretlek nagyon
Olyan jó lenne, ha így kezdődne minden új napom

Ha reggel, mikor felébredek, kinn zuhog az eső
Semmi kedvem sincs felkelni azt hiszem ez érthető
Ha borús felhők lógnak az égen az ágyból kimászni kár
De egész más, ha már korán reggel mosolyog a napsugár

Ó, napsugár, ó, napsugár…